Írásbeli érettségi vizsgák - a tanulók munkáiból

Magyar nyelv és irodalom

 A végzősök négy téma közül választhattak. Sajnos többségük abba a hibába esett, hogy a legáltalánosabb problémát boncolgatta. A legjobb dolgozatok viszont a bemutatott dolgozatok témáiban születtek:

Miškovič Blanka

"Egy ezredévi szenvedés
kér éltet vagy halált"
(Vörösmarty)

 Ezer év Európa szívében. Olyan tény ez, amelyet nem tudhat magáénak minden nemzet. Okkal fogja el hát büszkeség a magyart, ha erre gondol.

 Ezer év hosszú idő. Ám ezek nemcsak boldogsággal, jóléttel telt évszázadok voltak. A történelemkönyvek lapjait a nyomorúságos évekről, idegen uralomról tudósító hírek is betöltik. Kezdve Szent István államalapításától, a tatárjáráson, törökdúláson át, eljutva a magyar jakobinusok mozgalmához, a reformkori küzdelmeken keresztül, az 1848-as forradalom és szabadságharchoz, a világháborúk borzalmain át egészen napjainkig. E hosszú időszakban sokan írták fel nevüket, akár vérrel is a hősök névsorába.

 Mindezekről nemcsak a történelemkönyvek lapjain olvashatunk. Az elnyomás, az idegen uralom a költők, írók műveiben is megjelent hol nyílt, hol rejtett alakban. Az alkotók így vállalták a Petőfi által oly kifejezően megfogalmazott küldetésüket. Vállalták a nemzet szószólója, kérései megfogalmazója szerepét.

 A magyarok dicső ellenállását a 17.században az idegen hatalommal szemben már az elsők között Zrínyi Miklós is megénekelte a Szigeti veszedelem című eposzában.

 Hosszú évek teltek el idegen uralom alatt.A költőknek csak a 19.században sikerült újra felébreszteni a nemzeti öntudatot az emberekben.

 Az ezernyolcszázas évek első évtizedében jelentkezett Berzsenyi Dániel, aki megtette az első lépéseket az említett ügy érdekében.

 A költő felsorolja a múltbeli dicső tetteket, hősöket, ezzel állítva szembe saját korát, melyben nemzete kegyetlen rabság járma alatt nyög.

 Az idézett vershez kapcsolódó költeménye A magyarok-hoz II. Az előbbi folytatásának tekinthető. Igazán ebben nyilvánul meg a kihívó hang:

 Berzsenyi munkáját a reformkor jeles költői folytatták. Kisfaludy Károly a Mohácsnál történt tragédiával kívánta emlékeztetni a veszedelemre a magyarságot Mohács című művében.

 Kölcsey, Kisfaludyhoz hasonlóan a történelem nagyjainak példájával kívánt hatni. Legkifejezőbb költeménye a Hymnus, A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művében elvégezte a magyar történelem legfontosabb eseményeinek tömör összefoglalását kezdve a honfoglalástól, a török uralmán keresztül egészen napjainkig. István királyhoz hasonlóan az Úr oltalmát kéri, s a hosszú évek szenvedése után bízik a "víg esztendő" eljövetelében.

 Kölcsey nemcsak a múltra, jelenre tekint, de a jövendő is foglalkoztatja.

Renczés Ágoston

"Egy ezredévi szenvedés
kér éltet vagy halált"
(Vörösmarty)

 Midőn a gyermek legyőzte űrhajós és kamionsofőr ambícóit, és felfedezett magának néhány szépséget, olyat, ami mindig a szeme előtt volt, és most egyszerre a meglepetés erejével hatott rá. Rászánta magát, hogy leemelje a polcról azt a zöldborítós öreg könyvet, amely furamód mintha hívogatta volna egy idő óta. Először csak a képeket nézegette, egyre gyakrabban, míg kialakult benne egy érzés, melyet később, végzős gimnazista korában, visszaemlékezvén így határozott meg: hovatartozástudat.

 A könyv a '48-'49-es szabadságharcról szólt. A képek keltette kezdetleges hovatartozástudathoz járult még egy érzés, későbbi megállapítás szerint esztétikai jellegű. Gimnáziumi tanulmányaira támaszkodva ezt az érzés-kettőst a 19.századi romantikus érzésvilággal rokonította. Tizenhárom éves, amikor a könyvet olvasni kezdte. Ebben a korban kezdett eszmékért és nagy személyiségekért rajongani. Kissé csalódott, midőn a könyvet végigolvasta. Felfedezte a nagy személyiségek hibáit is. Bár szemléletmódja ekkor elfogulatlanabbá vált, a romantikus érzés nem veszett ki belőle. Tanulmányai során egyre jobban elmélyedt a történelemben. A magyar történelem dicsőség és szenvedés váltakozásaként állt össze előtte, túlsúlyban az utóbbival. Elmélkedései során gyakran feltette a kérdést: mi lett volna, ha...? Ha, mondjuk, Mohács után marakodás helyett inkább összefognak a főurak? Ha Rákóczinak sikerül kivívni a szabadságot? Vagy ha '48-ban Kossuthék azzal kezdik, hogy maguk mellé állítják a nemzetiségeket? Hajlamos volt beleélni magát az olvasott történetekbe, mely történetek írói gyakran szubjektív következtetéseikkel, véleményükkel, sőt érzelmi megnyilvánulásaikkal tűzdelték az objektív tényeket. Mindezek táplálták a fejlődő ifjú romantikus érzéseit, de gimnáziumi tanulmányai során szemléletmódja végleg elfogulatlanná vált. Ily módon túltette magát a romantikus érzésvilágon.

 Midőn a magyarok a Honfoglalás millecentenáriumát ünnepelték, még alapiskolásként romantikus érzelmek és rajongás fűtötték, de négy év múlva az Államiság millenniuma már nem ébresztett benne mélyebb érzéseket.

 Végzős gimnazistaként még mindig szépnek találja a romantikus érzéseket, de már nem tudja magát átadni nekik. Be kell látnia: ez az érzésvilág a maga korában volt igazán ösztönző. Ezek az érzések eredményezték a reformkori haladást. De ma már vegyes érzéseket keltene az emberekben, ha, mondjuk, egy politikus így kezdené (vagy fejezné be) a beszédét: " Életet vagy halált az ezeréves szenvedésért!

 Egy nemzet, egy ország csak akkor fejlődhet a helyes irányba, ha elfogadja történelmét, és nem kesereg az egykori szenvedéseken. Persze, nem szabad semmit sem elfeledni, de a legfontosabb: az egykori szenvedésekért ma senki nem tehető felelőssé. S bár a Vörösmartyra támaszkodó jámbor politikus semmi ilyesmit nem akart, vannak, akik (akár szándékosan is) félreérthetik.

 Ha a végzős gimnazistának idézettel kellene kezdenie (vagy bejejeznie) egy beszédet, valószinűleg Kölcsey Husztját választaná.

Érettségi vizsga a 4.B-ben

Papp Zita

"Mikor az uccán átment a kedves"
(Lírai vallomás a szerelemről)

 Lehajtott fővel ülök az ablaknál, s míg künn egy-egy esőcsepp koppan meg a fák levelén, szememből bővizű folyók erednek, szívemben zivatar dúl. Picinyke sorsom nyugalma most segítségért kiált. Lüktető erek dagadnak ki halántékomon, a gondolat kuszává válik, csak a fájdalom az, mi egyedül enyhítetlenül, kínzón, örjöngve szakad ki mély sóhajtással, s ajkamon túl a szoba sötétje nyeli el.

 Emlékezem egy boldogtalanra, aki párra lelt.

 Szeretlek! Végre szeretlek! Az ember szíve teltségével józan eszét veszti. A mámor pillanatai elfeledtetnek múltat, telek csikorgó kínját, keservet. Ha napok választanak el egymástól "hiányod átjár, mint huzat a házon. [...]"

 Fázom, és a köpeny sem segít. Reszketek, mert oxigénemtől fosztattam meg. Úgy fáj, ahogy csak az újszülött első tüdőtelítő lélegzete fájhat.

 Azután a csegő hangja, a megnyugvás, hogy itt vagy. De jaj, pár óra csupán az élet, és bezárul újra az ördögi kör. Elveszítelek egyszer, tudom biztosan. Eljött ez idő is. A bibliai "hét szűk esztendő." Magányos vagyok. Édesanyám hívó hangja is távoli derengéssel jut el az érzékekig.

 Lám, vallomásra kényszerít a bánat, máskor oly szótlan szám beszédre nyílik, nyelvem ostoba botlásai sem tarthatnak most vissza.

 Uram, halld, hogy mindennek vége! Csatámat a sorssal megvívtam ugyan, ám a veszteség hatalmas.

 Mit is jelentett mindez nekem?
 Mit jelent a szerelem finoman gördülő szava, ezek a könnyek, a gyengeség.

 Talán lombos fákat, virágos tavaszt? Életem értelmét? Vagy egyszerűen magam szerelme égett ilyen lánggal? Nem tudom. Csak törmelékek maradtak emlékül a boldogság gazdag tájairól. Köszönés nélkül ment át az utcán a kedves, pedig észrevett. Arca pirulása árulta el. Ennyi lett volna hát?

 Milyen csodálatosnak tűnt egy másik ember kezét fogva nevetni, sírni, rózsaszín szemüvegen át nézni, de részt nem venni népek küzdelmében, mindennapi viszályaiban, a katasztrófákban, az elsüllyedt hajók, lezuhant repülőgépek sérültjeinek jajgatásában. Mert nem lát mást olyankor a boldog, csak a szépet, felhőtlent. Saját fájdalom nemesíthet csupán.

 Minden rinnyogó, üvöltő, látványosan hadonászó "keserv" mögött tanulság rejtőzik, mely előbbre visz. Írókat, költőket tesz híressé, államférfiakat naggyá.

 Mégis mindig fáj a búcsú.

Flaska Katalin

"Mikor az uccán átment a kedves"
(Lírai vallomás a szerelemről)

Szemelvény
 Mindannyiunkban ott él ez a vágyódás - noha nem sikerül mindig ilyen szépen kifejezni - tudtára adni a világnak, vagy a kedvesnek, pedig jó lenne kiadni magunkból, mert jelenthet boldogságot, de éppen úgy gyötrelmet is.

 "A szerelem jó - a szerelem fáj" -, ahogyan azt a dalszövegben is megéneklik. S talán éppen ez az ambivalencia az, amitől olyan másképp látjuk a világot olyankor. De vajon mitől fájhat egy szerelem? Az első fellángolások talán az említett érzés viszonzatlansága miatt. Ezek azok az érzések, melyek olyan sokszor megkísértették iskoláskorunk nyarait. Ezekre az aprócska tüzekre mosolyogva gondolunk vissza. Hiszen bárcsak minden úgy lenne, ahogy akkor volt. Jól kisírhatnánk magunkat anyukánknak, ki kijelentené: "Ne félj fiam,a szerelem olyan, mint a villamos, majd jön másik!" Később, ahogy komolyabbá tesznek bennünket lassanként az élet elvárásai, a mi elvárásaink is megváltoznak az emberekkel szemben. És ekkor kell résen lennünk! Hogy miért? Mert a nehéz időszakokban - amelyek mindegyikünkre ráköszönthetnek - hajlamossá válunk túláradó bizalommal közelíteni azok felé az emberek felé, akikről úgy hisszük, képesek lesznek eleget tenni elvárásainknak. Ez veszélyt rejt, ami nem látható előre, hisz olyan boldoggá tesz bennünket a puszta jelenléte az illetőnek, egy-egy nehéz nap, családi veszekedés után, hogy mindenről képesek vagyunk elfeledkezni.

Érettségi vizsga a 4.A-ban

Szász Enikő

Az anya ábrázolása a magyar irodalomban
(Elmélkedés)

 A magyar irodalom fejlődése folyamán rengeteg témát érintett : hazafiság, háború, szerelem, hit. E sokféleségből nem maradhat ki az anyaábrázolás sem, mely minden korban időszerű, nem függ művészeti irányzattól sem. Örök a téma, ma mégsem szentelünk neki elég figyelmet.

 Az első ember, akivel a gyermek kapcsolatba kerül, az édesanyja; őt pillantja meg újszülöttként, vele tölti meghitt együttlétben az első pár hónapot, őreá mosolyog először, s az ő neve hagyja el száját legelőször. Kapcsolatuk harmonikusan fejlődik. Az anya óvja és figyeli gyermekét, ha beteg, éjszakákat virraszt át, ápolja, s már a sírásból tudja, mi a gond.Veszély esetén életét adná szemefényéért. A gyermek pedig már csak anyja megnyugtató keblén hagyja abba szívszaggató sírását, s ott szenderül el. Ahogy cseperedik, a mamája lesz a bizalmas társa, kivel közli a legféltettebb titkait is. Ha így fejlődik e viszony, akkor anya és gyermeke kapcsolata olyan lesz, mint Baradlayné és fiai viszonya Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. művében. Baradlayné a tipikus édesanya, aki elsősorban anya és nem feleség, ezért a szívére hallgat. Tudja, hogy mikor kell fiait megmenteni, mikor van szükség rá, s ha kell akár életét is adná fiai boldogságáért, életéért. Harcol, mint anyaoroszlán kölykeiért, szembeszáll mindennel és mindenkivel. Még saját magával sem törődik, és mindig tudja, hogy fiai hol vannak, mint élnek. Igazi önfeláldozó anya.

 Sajnos a sors nem mindig kegyes az emberekhez, s néha nem engedi, hogy anya és gyermeke találkozhasson (Radnóti Miklós), vagy pedig úgy irányítja a körülményeket, hogy az anya kénytelen éjjel - nappal dolgozni azért a betevő falatért, mellyel biztosíthatja fiai életét. József Attila nem tölthetett sok időt mamája mellett. Ez versein is érezhető, csak emlékeiben idézi fel anyja képét, s mindenhol őt keresi, azt a melegséget, amit nem kapott meg; hozzá fordul a bajban. Ezt láthatjuk a Kései sirató c. költeményében is, ahol az anyát halála után próbálja sok nőből összeállítani, de nem lehet. Ebből a műből is kitűnik, mennyire fontos a mama - gyermek kapcsolat, mennyire hiányzik az anya.

 Ahogy cseperedik az ember, egyre jobban távolodik el szülőjétől, sőt egyre többször bántja meg néha, talán akaratlanul is. Az Ómagyar Mária-siralom mutatja be az anya fájdalmát, mikor tudja, hogy elveszti fiát.

 Petőfi Sándor azt az érzést eleveníti fel, mily öröm visszatérni az anyához, hogy már egy szó sem hagyja el torkát, hiszen ez már kifejezhetetlen.

 Ezekből a művekből kitűnik, mily fontos mindenkinek a mamája. Nemcsak életében kíséri végig fiait és leányait, hanem halála után is velük van, segít nekik, hat rájuk. Az előbb érintett édesanyák jók, önfeláldozók, a magyar irodalomban azonban találkozhatunk kegyetlenekkel is. Itt említhető meg Kemény Zsigmond Özvegy és lánya című regénye. Az anya már külsőleg sem szimpatikus, s belülről még kevésbé. Lányát arra kényszeríti, hogy engedelmeskedjen, sőt nem is gyermekeként kezeli, hanem eszközként ahhoz, hogy elérje céljait. Még az sem bántaná, ha meghalna. Érdekes ez, hiszen ilyennel nem sokszor találkozunk még szépirodalmi művekben sem.

 Láthatjuk, hogy az anyák milyen fontos szerepet töltenek be mindannyiunk életében. Ők azok, akik semmivel és senkivel nem pótolhatók. Mégis mindennap megbántjuk őket, s erre csak az elvesztésük után jövünk rá. De akkor már késő.

Összeállította: Olasz Zsuzsa

Szlovák nyelv és irodalom

 Részletek néhány érettségi dolgozatból

 Az érettségizők többsége az alábbi témát választotta dolgozata címéül:

 A látszólag könnyű téma nehéz feladat elé állította a diákokat, hisz a műfaji megjelölés gátat állított a parttalan csapongásnak. Nagyrészt közepes színvonalú munkák születtek, ám mégis akadt néhány eredeti gondolatot, sajátos nézőpontot tükröző fogalmazás. Íme néhány részlet három 8.G osztályos tanuló szövegéből.

Miklós Mária:

 "Človek vytvoril techniku, ktorá sa môže stať preňho aj osudnou. Jedným zo zázrakov moderného života je napríklad aj mobilný telefón. Pred rokmi o ňom každý iba sníval a dnes sa nachádza už v každej rodine. A keby iba jeden!

 Má ho skoro každý otec, veď je hlavou rodiny a aj k práci ho potrebuje. Ako by to vyzeralo, keby ho niečo dôležité napadlo práve na ulici a musel by volať z búdky? Čo by povedali ostatní, veď v dnešných časoch je to už hanba.

 A aj pre dcéru treba kúpiť jeden. Všetky jej kamarátky už predsa dostali telefóny od svojich rodičov. Chudinka sa predsa musí porozprávať s niekým o svojich problémoch v láske či v škole a ani za svet by si svoju priateľku nemala vážiť natoľko, aby sa stretli a svoje starosti si povedali do očí.

 A syn? Tomu ho ani netreba kupovať, ten si ho zaobstaral sám pomocou svojich pochybných obchodov. Nemôže predsa drať svoje topánky, keď jeho kamarát potrebuje lacno hifi vežu. Iba jeden telefonát a všetko je vybavené (a niekto môže začať sporiť na starý vypáčený zámok od svojho bytu)."

Lády Richard:

 "Po čase firmy prišli na to, aký veľký zisk sa skrýva za telekomunikáciou a začali navrhovať nové modely, vymýšľať nové akcie, ktorými chceli upozorniť na potrebu týchto "malých zázrakov" techniky. Tu sa vyskytla príležitosť aj pre tých chudobnejších. Hlavne mladší videli šancu, aby sa aspoň výzorovo mohli podobať vyššej vrstve. Obliekli sa do "šušťákovej súpravy", obuli si lakovky, mobil do ruky, aby ho každý videl, čapicu na hlavu, zlatú retiazku okolo krku a "ide sa do mesta". Títo jedinci mali len jeden cieľ, aby si každý všimol, že majú telefón a tým sú hodnotnejší, ako tí bez telefónov."

Dudás Veronika:

 "Používanie mobilného telefónu sa stal životným štýlom. Pre majiteľov tohto prístroja je najdôležitejšie dodržiavať zásady mobilového vierovyznania. Majú svoje desatoro prikázaní, ktoré znie nasledujúco:

Nikdy, za žiadnych okolností nenechaj svoj mobil doma!

Už sa nerozprávaj so svojimi priateľmi, radšej im pošli SMS!

Kupuj značkové veci, aj z nich tie najdrahšie!

Vlastni viacero mobilných telefónov!

Chváľ sa so svojím vysokým telefónnym účtom!

Keď telefonuješ, rozprávaj čo najhlasnejšie, aby ťa každý počul!

Vždy dodrž tieto zásady!

Keď porušíš tento zákon, môžeš sa rozlúčiť s ušľachtilou skupinou vlastníkov mobilných telefónov a budeš vyhnaný z raja!"

Összeállította: Juhász Aladár

<<...vissza a tartalomhoz...>>