Vámbéry élete és munkássága

 Vámbéry életműve abból állt, hogy beutazta Belső-Ázsiát, ami addig csak fekete folt volt a térképeken. Előtte egészen Marco Polo óta, Kanikov orosz megbízott kivételével, egy európai sem tért vissza élve. Az akkoriban uralkodó kánok egy idegent sem engedtek be országaikba, nehogy kikémleljék őket. Mindannyian nagyon "paranoiásak" voltak. Vámbéry Árminnak is csak úgy sikerülhetett az utazását "megúszni", hogy tökéletes álcát fejlesztett ki. Tanulmányozta a török a perzsa és még számtalan egyéb nyelvet és tökélyre fejlesztette azokban való jártasságát.

 Sokfelé szerzett magának barátokat, de a leghasznosabb mindezek között mégis a török szultán ajánlása és a hamis hadji (Mekkát megjárt köztiszteletnek örvendő szerzetes) levél volt. Enélkül meg sem kezdhette volna utazását az ismeretlen vidékre. Hiába próbálták eltéríteni szándékától, kitartott. Csak az ügyességének és gyakran a szerencséjének köszönhette, hogy megmenekült.

 Álruhában beutazta a Hivai és Bokharai kánságokat, amelyek köztudottan a legveszélyesebb helyek voltak akkoriban. Útja során sokan sokszor rájöttek kilétére, de mégsem lepleződött le.

 Még kisdiák volt amikor Pozsonyban részese volt az országgyűlési küldöttség hazatérésének Bécsből, akik az uralkodónál voltak, hogy reformokat eszközöljenek ki nála. Annak ellenére hogy már gyerekkorában több nyelven beszélt, (anyanyelve 4 volt: magyar, jiddis-német, héber, tót) hányattatott sorsa volt, egyrészt zsidó származása miatt, minden iskolában kiközösítették, másrészt egy betegség miatt: egész életére lesántult. A származása és apja korai halála miatt szegénységben töltötte fiatalkorát, betegsége miatt pedig diákévei nem voltak számára kellemes emlékek, hiszen alig akadt barátja, osztálytársai pedig csúfolták.

 A zsidó iskolában csak héberül tanulhattak, de elsajátította a németet is. Ezért anyja átíratta a református elemibe. Azonban az igazi megpróbáltatásai csak ezzel kezdődtek. A vallásosság nem hatott rá különösebben, és egész életében szabad gondolkozású volt. "Minden cigány a maga lovát dicséri", vallotta.

 A későbbiekben felnőttként viszont sok barátot szerzett magának szerény természetével és hatalmas nyelvi tudásával. Így utazhatott ki végül csekély anyagi segítséggel Törökországba.

 Így indult el kalandos utazása Perzsián, Türkmenisztánon, Hivai kánságon, a Buharai emírségen és Turkesztánon át és vissza Afganisztán felé.

 Törökországban sok nagyhatalmú barátot szerzett magának, köztük a szultánt is. Az ő segítségükkel juthatott ki Teheránba (Perzsia), ahonnan csak hosszú idő után juthatott tovább.

 Álruhában, a kánságok közti háborúk és a sok bandita miatt nem folytathatta volna útját ha nincs egy hazautazni vágyó elszánt karaván. Ezek segítségével utazhatta át az "emberölő" Khalata-sivatagot.

 Útjairól útleírásaiban beszámolt. Ezzel nem csak ismertté és elismertté vált, hanem megpecsételte az ottani kánságok további sorsát is. Az oroszok, igaz, megtudták hogy a kánoknak nincs számottevő haderejük és így egyszerűen lerohanták őket. Így nem csak tudományos jelentősége volt felfedező utazásának, hanem politikai következményei is.

 Miután ismertté vált, számos európai udvarban járt és jóbarátja volt a brit trónörökös, a török szultán és a perzsa sah is. Élete hátralevő részében már nem térhetett vissza Ázsiába, hiszen úgymond kiteregette Közép-Ázsia titkait és ezért egy arab sem kegyelmezett volna neki.

 Hátralevő életében mint nyelvtudós tevékenykedett. Azt vallotta hogy a magyar nyelv a török rokona és nem az ugor ághoz tartozik. Annak ellenére, hogy téves nézetet vallott, sokban hozzájárult nyelvünk eredetének feltárásához. A vitákban ugyan végül "elvérzett", de neki is köszönhető hogy megdönthetetlen bizonyítékokat tártak fel a finnugor rokonság bizonyítására.

Csuthy András, Szabó Mátyás, Varga Tamás

<<...vissza a tartalomhoz...>>