Tisztelt vendégeink, pedagóguskollégák, kedves diákok!

  47 éves gimnáziumunk történetének jelentős napja ez a mai. Az iskola pedagógusai, iskolatanácsa és a szülők, a diákok a városi önkormányzat egyetértésével közösen kezdeményezték, hogy intézményünk vállalja fel Kodály Zoltán szellemi örökségének ápolását és vegye fel a városunkat a nagyvilággal megismertető zeneszerző nevét. Talán akkor, amikor néhány évvel ezelőtt iskolánk önvédelmi harcát vívta, tudatosult bennünk, hogy jó volna, ha olyan hiteles személyiség iránytszabó őrködését éreznénk nevelő és oktató munkánk felett, akinek életművében, személyiségjegyeiben közösségünk meglelné az ezredforduló világának vonatkozási pontjait, iskolánk megtalálná egyéni arculatát, Kodály Zoltán életművét kibontva, magasabb igényeket támasztva önmagunkkal szemben, gazdagodnánk értékekben, nevelési módszerekben egyaránt. Az Ő személye erősítheti közösségünk összefogását, segíthet összekötni bennünket a zene hangjainak varázslatos birodalmával s a nagyvilággal.

  E mai ünnepi esemény létrejöttében jelentős szerepet játszott az a kedvező társadalmi légkör mely ma körülvesz bennünket, hiszen kezdeményezésünk meghallgatásra talált a kerületi és az országos tanügyi szerveknél egyaránt. Köszönetünket fejezhetjük ki ezért mindazoknak, akik segítették e mai névadás megvalósulását.

  Köszönet érte azoknak is, akik itt Galántán évtizedek óta ápolták a Kodály szellemiséget Záreczky Laci bácsi, a Kodály Napok szervezői Mézes Rudolf irányításával, a karvezetők Józsa Mónika és Balogh Csaba , a Galántai Kodály Zoltán Daloskör és az iskolai kórusok tagjai, a zeneiskola tanárai, tették és teszik a dolgukat. A gimnáziumban a Kodály hagyományok ápolásáért a leánykórus mellett sokat tett a tantestület tagjainak irányításával működő néptánccsoport és a diákjainkból megalakult népi- és parasztzenekarok. A hetvenes években Mórocz Károly tanár úr Kodály nyomában című könyvet adott ki diákjaink gyűjtéséből. Újkori erőfeszítéseinket jelzi a Nevesincs zenekar muzsikálása. Ezek az értékek fáradtságos munkával az örömért születtek, hogy ma és a jövőben, mint cement a falakban, lélekben összetartsák az iskolát.

  Az iskolát a hétköznapok is megtarthatják, ha mindenki teszi a dolgát. Ha a pedagógusok elhivatott lelkek és színvonalas munkával igyekeznek kíváló teljesítményt elérni. Ha a diákok nem élnek vissza a tehetségükkel. Szükség van a tudásra az ismeretekre. Szükség van, mert a sötétségből a fényre vágyunk, a betegségből a gyógyulásra, küzdelmeink révén a kiteljesedésre.

  Ilyenkor karácsony előtt, ha a nap már kevesebb fényt ad, a bensőnkben gyújtunk világot, hogy legalább időszakai legyenek az örömnek és a békességnek. Csak a másokért odaadni tudó életben sejtjük meg azt az erőt, amely ennek az életnek minden gyötrelme és minden szépsége mélyén meghúzódik. Hála Istennek ma is vannak, önfeláldozó lelkek, akik sikerre viszik a jóindulatot, akik az anyagi jólétre irányultság mellett vagy helyett a szeretet parancsát teljesítik, összhangot próbálnak teremteni ebben a széthúzó világban.

  Egy kisebbségi népcsoportnál a magatartás, a közösségi érdekek felvállalása rendkívül fontos, feladása végzetessé válhat. Diákjaink azzal, hogy anyanyelven tanulnak, sorsközösséget vállalnak egy néppel, de ezáltal joguk és lehetőségük nyílik arra, hogy egy nép szellemi erejéből táplálkozzanak.

  A kis népek esetében, talán jobban, mint más népeknél, a magyarság esetében különösképpen a zene nemzeti érték, kultúrális örökségünk fontos része. A népzenében nemcsak a múltat őrizzük, de a jövőhöz szükséges lelki muníciót is. A zenének, akár a létnek titkai vannak, melyek megfejthetetlenek, a lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek belőle.

  Kedves diákok!
  Kodály Zoltán 1943 május 30-án e szavakkal köszöntötte a a galántai parkban összegyült gyermeksereget:
...Eljöttem Galántára, tovatűnt gyermekkorom színhelyére, hogy részt vegyek egy szerénynek igérkező, de kedves falusi dalos ünnepélyen. És íme - mutat körbe Kodály az ezernyi gyermekre - úgy jártam, mint a bibliai Bálám, aki elindult, hogy megkeresse elveszett szamarát, és - egy országot talált helyette. Én is egy országot, egy egész birodalmat találtam itt Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány: a mi szebb és igazabb jövőnk...

  Kodály az égi magasságokból ma errefelé tekint.
Kívánom nektek vegyétek át és folytassátok ti 57 év után ezt az örökséget. Vállaljátok fel ezt az életművet, tudatosodjék bennetek mindazon érték, mely ebben az életműben fellelhető. Legyetek büszkék iskolánk névadójára.Az életet meghosszabbítani nem tudjuk, de elmélyítésére igenis képesek vagyunk.. Hiszem, hogy jó nekünk mindnyájunknak Kodály közelségében maradni.